Ma 10 óra tájban kezdődtek az 5 perces fájások, ahogy azt iricc is írta, meglepően elviselhetőek voltak. (Én jól elaludtam reggel, az én drágám kávéval ébresztett, amit - ezek szerint - két fájás között főzött meg...) Szerencsére pont ma kellett mennünk terhesgondozásra, úgyhogy szépen el is kocogtunk a doki bácsihoz, aki akózt mondta, hogy egyujjnyi a méhszáj, nem kell még különösebben izgulni, de akár még ma lehet baba is a dologból. Így hát átmentünk az Árkádba, vettünk klassz szoptatópárnát meg hasleszorítót, pizzáztunk, még egy cukrászdába is beültünk, sőt eleinte azt gondoltuk, hogy még a Brendonba is átmegyünk, de aztán fokozatosan erősödtek a fájások, így végül is 2 körül az Uzsokiban kötöttünk ki. Ott lehűtötték a várakozásainkat, mondván, még mindig csak bő 1 ujjnyi a méhszáj, inkább menjünk haza és ott várjuk ki, amíg alakul a helyzet (közben azért volt CTG, meg az adatokat is nagyjából felvették, ez összesen majdnem egy óra volt, amíg szegény kispapa a folyosón izgult, mert senkinek nem jutott eszébe szólni, hogy nincs miért...).
Haza is mentünk, a lakásban sétálgattunk, fájogattunk, közben a fájások 3 percesek lettek, szépen nekiindultunk újra a kórházba, na itt most már felvételt nyertünk, az első kispapamentes szakaszban (beöntés, aláírás-hegyek) Izgága szórakoztatott, köszönet érte! Utána bebocsáttatás a szentélybe...:-)
Volt egy másik pár is, akik nem sokkal korábban érkeztek, így mi az egyik szülőszobában vajúdtunk, volt labda, hipnózis, és várakozás. A fájások szépen jöttek, fájtak is, de a méhszáj nem akart olyan ütemben eltűnni, ahogy ezt mindenki várta (leginkább iricc...). Dokibácsi először bevetette a burokrepesztést (9 h körül), aztán az oxytocin infúziót (10 h körül), végül valami lazító injekciót is, na ezek közül a második meglehetősen felgyorsította az eseményeket: 11-re már bő 4 ujjnyi volt a méhszáj.
Még csak ezután jött a neheze, persze. A párom rengeteg dícséretet kapott a kórházi személyzettől, és azt gondolom, ennek legalább a fele objektíve is járt neki, tényleg nagyon hősiesen küzdött.
11 után kezdett elfogyni a türelme, de addigra már jött is a kitolási szakasz, ami eleinte megkönnyebbülés volt, mert végre lehetett a fájást nyomássá "konvertálni"...aztán persze, amikor a baba feje "középen" járt, akkor nagyon fájdalmas volt, de onnantól 2-3 fájás (fájásonként 3 nyomás), és 11.22-kor megszületett a baba :-)
Szégyen-gyalázat, de nem tudom, milyen lett az Apgar-ja, viszont nagyon szép, hibátlan, rózsás a bőre, szép, arányos a teste, láthatóan kiegyensúlyozott baba, egy darabig szokta a nagy világosságot szegényke, aztán kinyitotta a szemét és nagy érdeklődéssel kezdte szemlélni a világot. Nagyon ügyesen kezdett szopizni is.
A szülés után ellátás (méhtakarítás, méhszáj-, hüvely- és gátseb) fájdalmas volt, mert valamiért nem hatott a helyi érzéstelenítés, viszont méhszáj és hüvely gyakorlatilag sértetlen maradt, a gátseb meg tényleg fantasztikusan néz ki, a doki tényleg nagy mágus ezen a téren.
Csodás élmény volt, nem is tudom, mit mondjak, át kell élni...
Hát, nagyjából ennyi, gyermek és anyuka alszanak, én is ágyba bújok, de előtte még teszek fel egy képet.